Szúnyogh Sándor
(1942-1998)

Új idők regösei
a lanton új dalokkal
ezredforduló kínjaitól égve
állnak a Duna-hídon,
ajkukon dallal
új himnuszt énekelnek
...rendületlenül.

Jólétben fürdő hatalmak, nemzetek rendőrei
ülik a kerekasztalt körül.
Tárgyalnak reggel,
tárgyalnak nappal,
tárgyalnak éjjel,
békét hirdetve
 ...rendületlenül.

Nyomorban tengő népek
jobb időket várva
táncolják őket körül.
A szédítő pénzszag,
a Kánaán kísértete,
ezer év szenvedése ostorozza őket
...rendületlenül.

Menekül a román,
szökik az ukrán,
haldoklik a bosnyák köröskörül
Háborúk poklában
hullik az ember mint falevél.
Buldózerek tömegsírba túrják őket
...rendületlenül.

Bartók és Kodály,
Ady és Munkácsy,
Szervátiusz, Szilágyi Domokos,
feltámadnak újra,
új magyar történelem tüzében
közös kesergőt dúdolva,
...rendületlenül.

Hiábavaló fényoszlopok,
sárba taposott magyar sorsok,
egymást kergetó mérföldkövek,
tenyerüket nyújtó koldusok,
könnyes szemű magyar lányok,
tündéri táncot lejtenek
...rendületlenül.